| Gólyák Soha nem tudom elfeledni: lubickolt az égen a nap, sisteregve freccsentek széjjel tűz-testéről a sugarak. Ott hasaltam a folyóparton. A falu: szürkés, messze folt. Köröttem se állat, se lélek, csak csend, illat és béke volt. Néztem a gólyákat: a felhők póstásait. Körözve szálltak, s megvillant szárnyukon a fény: fénye boldog tavasznak, nyárnak. Emelkedt... |
Következő