| Freesya Fogd kezedbe arcom! Temessem-e tenyerembe arcom, hogy ne lássa senki, milyen a fájdalom, mit a múlt jégszilánk karmai vájtak vérző sebeket ejtve a holnapon? Takarjam-e két kezemmel arcom, hogy ne tudja meg senki, hol az irgalom, mely édesen bús megnyugvást hoz fájó-bizsergőn itt legbelül valahol? Nem rejtem el senki elől, hagyom, hogy gyűrt barázdáit, mi... |
Következő