| Oly furcsák vagyunk, mi emberek... |
2017-06-28 17:20:19 |
| 'Olyan furcsák vagyunk mi emberek, A szemünk sír, az ajkunk nevet. Azt hisszük másról, hogy boldog talán S irigykedünk egy-egy szaván. Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog, Gondolatai tiszták és szabadok, S nem vesszük, dehogy vesszük észre, Hogy könnyek égnek csillogó szemében. Oly furcsák vagyunk mi emberek, A szemünk sír, az ajkunk nevet. Hazugság az egész élet... |
| Kardoss Tilda: Egyszerű testamentum |
2017-06-28 05:45:25 |
| Kardoss Tilda: Egyszerű testamentum Az ablak maradjon tárva a fénynek, s mit életemben úgy szerettem: a nap süssön a homlokomra és ne vessen árnyékot mögöttem. A zongorámat fogadd magadhoz, s mit halálomig halogattam: próbáld megirni a legszebb verset (míg írod, tudd, hogy a kezed fogtam). Könyveim glédája fejtől álljon, gyertyák helyett két égőszegfű égjen,... |
| Este |
2017-06-27 20:48:50 |
| Pásztor Piroska Este Kormos, sötét este fogott közre a sötétség illata lágyan fon körbe a téren sötét, furcsa árnyak lelkemet ráncolják furcsa vágyak Ujjammal őszülő hajamba túrok a csend zenél, mint hárfán a húrok a csendzene fülembe csendül és én érzem, hogy nem vagyok egyedül Ó! A csend, ő az én vigaszom a lelkem nagyon fáj, ettől talán megnyugszom... |
| Tóth Árpád |
2017-06-27 09:29:02 |
| Tóth Árpád Láng Eldobtam egy gyufát, s legott Hetyke lobogásba fogott, Lábhegyre állt a kis nyulánk, Hegyes sipkájú sárga láng, Vígat nyújtózott, furcsa törpe, Izgett-mozgott, előre, körbe, Lengett, táncolt, a zöldbe mart, Nyilván pompás tűzvészt akart, Piros csodát, izzó leget, Égő erdőt, kigyúlt eget; De gőggel álltak fenn a fák, És mosolygott minden virág, Nem... |
| Dsida Jenő |
2017-06-27 09:15:56 |
| Dsida Jenő Este az ablakban Csak a csillagok sétálnak az égen, s pár fáradt ember baktat még az uccán - az ablakom előtt fekete akácfa hajbókol furcsán és figyeli, mit susog a másik. (Valaki messze halkan zongorázik.) Sötét szobámba belegyint a szél: a csipkefüggöny levegőbe lebben - a földön ez zizeg a leghalkabban a legrejtelmesebben: csak megsejteni, nem i... |
| Kardoss Tilda: Dunántúli este |
2017-06-27 05:55:31 |
| Kardoss Tilda: Dunántúli este Hogy utolsót lehelljen alig várja, és tintakék födelét a haldoklóra zárja: a haldokló fényre az esti ég. Fekete kámzsát húznak a jegenyék, nyurguló árnyuk furcsa gyászmenet: ingnak, összehajolnak, könnyet ejtenek, s mikor a szél meghozza az első harangszót, sóhajtva vállukra emelik a roppant koporsót. Vigilia 1961.... |
| Elejtetted a Napot |
2017-06-26 22:51:37 |
| Tóth Árpád: Elejtetted a Napot Rád gondoltam délután fönn az arany nap sütött s lehunyt szemhéjaimon rózsaszínnel átütött. Fáradt arcom szeliden tüzesítette a fény s szemlehunyva a szokott utazásra vártam én. Arra, mikor - halk hajó titokzatos tengeren... |
| Kardoss Tilda: Nyugtalan este |
2017-06-26 08:47:34 |
| Kardoss Tilda: Nyugtalan este Hogy utolsót leheljen, alig várja, és tintakék födelét a haldoklóra zárja a haldokló fényre az esti ég. Fekete kámzsát húznak a jegenyék, sötét glédájuk furcsa gyászmenet: ingnak, összehajolnak, könnyet ejtenek, s mikor a szél meghozza az első harangszót: sóhajtva vállukra emelik a roppant koporsót. Kalangya 1936.... |
| Kormányos Sándor |
2017-06-26 07:32:36 |
| Kormányos Sándor Messzeség Megnémul a pillanat ha a porrá őrölt szenvedély súlya nyom és rám feszül a körém rajzolt furcsa éj. Az elmúlt és az eljövendő csend is itt van, bennem ég... Két pont közti hallgatásban én vagyok a messzeség.... |
| Karinthy Frigyes |
2017-06-26 07:21:13 |
| Karinthy Frigyes Derengés Vak voltam - látom a szemed Süket voltam - hallom a hangod Néma voltam - gügyögni kezdek, Légy csendben, hallod? Hallod? Torkomba zümmög Elnyújtott, furcsa, vádoló panasz: De messze, messze, de régi, de mély - Hogy sír! Mi az? Asszonyt igéző férfi búg, Vagy ölbekúszó, gyönge gyermek? Anyám, nem jó volt. Szülj meg újra. Rossz voltam. V... |
|
xMagazin
Következő