| Tompa Mihály - A sztraczenai sziklakapu. Ne légy a földhöz háládatlan! Annak köszönhedd, amid csak van! Szirtes medrében habzik a Garam, Futamva egyhangú zajával: Tündéri szép völgy! melyet a fenyő, - Mig jó illatot hoz dúsan elő, - Örökzöld ernyővel beárnyal; Ahol minden lépten, nyomon Más, változó kép csábja von. Itt, mint virágkert rád nevet, Sze... |
Következő