Tóth Árpád - Ó, forgó földünk! Ó, forgó földünk! - ostoba Játékok legbúsabbika! Röpít a Végzet ostora Tova, vén pördülő csiga! Csak pörget egyre, konokon, A végtelenben féktelen, S vak surranásod monoton És céltalan és végtelen. S mi, rajtad, szédült emberek, Elvágyunk rólad: bús talány! Ó, míg... |