| A felgyulladó, bíbor hajnalok, százszínű, harmatos kertek, madárfütty, villanó fecskék a víz felett; még elhitetik velem a nyarat. Ám az elhalkuló erdő, a fák szélkócolt kontyában az aranysárga levéltincsek, alkonyatkor már az őszről vallanak. Egy délután majd elköszön a nyár búcsúzva int a borzas dáliáknak.... |
Következő