| Ha te is akarod Kertek alatt az ősz lopódzik, míg tétován belép. Karcsú fa ágába fogódzik, s lerázza levelét. Sóhajt a fa, lombot könnyez, koronája tar. Lábam alatt megvastagszik, a puha, rőt avar. Rőt avar, de van sárga benne, s halványzöld levél. Léptem nyomán halkan zörren, surrogón zenél. Kopog az ősz ablakomon, ujja hideg eső. Szél-karmesterkoppanásból... |
Következő