| Juhász Gyula - Új stanza Szűz homlokod derűje, mint a lámpa Sugárzik csüggedt estéim felett. Kis emberek, kis gondok társasága Szegény világom s a világ feled. A temető a kertem, komoly, árva, Vidéki sírkert, ott lelek helyet. S míg dúdolok egy régi dalt felőled, Suttogni kezd velem a temetőkert. ... |
Következő