A szerelem tüzén Csak nézlek a csend ölén, sóhajod fény-tengerként simogatja lelkemnek vizét, tüzében testem fellobban, s a vágyak avarszőnyegén életre kelti lényemet. Érezlek az est ködén párás harmat - cseppként szórod sejtembe csókod ízét, benne reszketve megd... |