| Várom az Urat (Zsolt. 130:6) Éjszaka van. Szememre nem jő álom. A kiszabott idő már eltelt, És én az Urat várom. Kétségbeesve, mégis reménnyel, Félve, de mégis szent bátorsággal, Összetörten, segélyre utaltan, De igaz, égő, esengő vággyal, Hogy rajtam segít, hogy felemel, Hogy könnyeimet mind letörli. S kegyelmének szent garatján át Fájdalmaimat mind leőrli. Hogy... |
Következő