| Az én ünnepem |
2023-12-24 04:40:22 |
| Bencze Marianna Az én ünnepem nem kérkedő, Jöttét világgá nem kiáltja, Lelke tiszta, őszinte, meztelen Születik erre a világra. Az én ünnepem nem hivalkodó, Giccses-pompát nem ölt magára, Csendben bújik meg szívemben, Boldog-ölelő némaságban. Az én ünnepem nem múlik el, Mikor a gyertyák csonkig égnek, Szelíd fényét magamban őrzöm, S mindennap újra lángjába né... |
| Bencze Marianna - Az én ünnepem |
2023-12-22 00:22:47 |
| Bencze Marianna - Az én ünnepem Az én ünnepem nem kérkedő, Jöttét világgá nem kiáltja, Lelke tiszta, őszinte, meztelen Születik erre a világra. Az én ünnepem nem hivalkodó, Giccses-pompát nem ölt magára, Csendben bújik meg szívemben, Boldog-ölelő né... |
| RA-s vagyok |
2021-02-28 16:14:44 |
| Kedves Betegtársak, szomorún olvasom, hogy egyre többen és egyre fiatalabbak posztolnak a csoportokban, csak úgy dobálózunk a latin betegség nevekkel (RA, SLE, Bechterew, Hashimoto, stb,.), terápiák, gyógyszerek nevével.Sokszor elkeseredésünkben egymástól várunk tanácsot, néha türelmetlen, kioktató kommentek is becsúsznak. Sajnos sokszor talán a közvetlen környezetünk se tudja, mi... |
| Most Pálos Rozitára gondolok |
2020-11-21 07:25:22 |
| 2011. január nyolcadiki jegyzetemet sodorta elém az idő. Egy csodálatos tüneményről írtam: Pálos Rozitáról, akinek versei a szívem közepében vannak. A jegyzetet idemásolom. Időszerű: Rozita kékben Átsétáltál a teraszon. Biztos vagyok benne. Láttalak. Nedves lett az egész, a hajnali zápor, ahogyan végigsöpört rajta, s nedves lettél te is. Csak azt nem értem, hogy miért vagy... |
| A kobold karácsonya... |
2019-12-15 15:13:21 |
| Ki lopta el a szeretetet? A kobold otthon ücsörgött. - Miért vagyok egyedül? - kérdezte magától. - Mi az, hogy a szomszédokhoz nagyon sokan jöttek, hozzám pedig senki sem jött. - Engem senki sem szeret! - kiáltott fel. De mióta is nem szeretnek engem? Engem, a koboldot az ember talált ki, aztán pedig sosem szerettek engem. Itt vagyok, ragyogok, kicsi vagyok,... |
| Kilátás |
2018-06-17 16:36:03 |
| Markó Béla Kilátás Úgy képzeltem, hogy mind fennebb jutok, ahol majd egyre nehezebb a korral megbirkózni, sok csenevész bokorral, s az is lehet, hogy végül nem tudok még megpihenni sem, de érkezésem kárpótol mindenért, mert meztelen fekszik a völgy, míg nézem nesztelen, s fokozhatnám tovább, mivégre éltem, ám attól tartok, mindez csak egy giccses költői... |
|
Következő