| Már ébren vagyok, de álmodom még. Pirkad az ég, a hajnal közel, egyhangúan ketyeg az óra bent, s kint tücsökhad buzgón ciripel. Kóválygó álmok furcsa reggelen, szél számolja a fa levelét, szú perceg a szekrény oldalában. Ébren vagyok, de álmodom még. A belopódzó hajnalhang szobámban a kert illatával összeolvad, már ébren vagyok, de álmodom még, édesszomorú álmot ról... |
Következő