| Csend |
2024-04-11 20:20:29 |
| József Attila: Csend Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan - jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe a szívem hallgatom - kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét p... |
| Dóró Sándor: Létezünk |
2024-03-10 09:22:02 |
| Létezünk Jégbe zárt forró dobogás, hangtalan néma csendem, napfény által jő az olvadás, létezésem kezedbe tettem. Rád bízom, hogy mit teszel, újra élesztetted a tudatom, mellettem az örzőm leszel, kivel az ősi érzèst kutatom. Kiviruló, szabad újra éne... |
| Elnémult egy hegedű |
2024-02-09 04:52:45 |
| lnémult végleg a hegedűnek hangja. Nincs már többé, aki nótát játszik rajta. Nincs ki szíve legmélyéből muzsikálná el, milyen ha az emberre, senki sem figyel. Eltörött a hegedű, már nem javítható. Végleg-végleg elhallgatott a hegedűvonó. Elhalkult minden hang, mi elmesélte azt, milyen mikor felsírnak a hangtalan szavak. Volt egy hegedű, és sok száz régi nóta, ami a... |
| Elnémult egy hegedű |
2024-02-05 15:22:01 |
| Elnémult egy hegedű Elnémult végleg a hegedűnek hangja. Nincs már többé, aki nótát játsz... |
| Eltűnődöm olykor kedvesem . . . |
2024-01-17 13:57:25 |
| Eltűnődöm olykor kedvesem , a sápadt hold fényében pillantásodat keresem : egy régi virágzó Tavaszról álmodom , hogy vajon merre jársz gondolsz - e rám , nem tudom . . . ? Oly rég volt , mikor virágba borultak a gesztenyefák , a parti sétány felől andalító , érzéki szerenád hangja szállt . Ma már más dallam szól a szívemben rég , egy fájó dallamot dúdolgat... |
| Búcsú nélkül |
2023-12-20 08:49:32 |
| Nem felejtünk! Búcsú nélkül Úgy mentek el, hogy nem volt senki sem, aki mérhetetlen fájdalmukon kicsit könnyítsen, és elérhetővé tegyék azt a végtelen határt, amit sem Ők, sem szeretteik nem léphettek át. Szó nélkül mentek el, némán, hangtalan, mert senki nem... |
| Varga Imre : Fehér vers |
2023-12-15 14:08:35 |
| Varga Imre : Fehér vers A csenddel a boldogság üzen, a csenddel a béke. Ez az a nyelv, ez az a hely - minden élő menedéke. Nevemet, sorsomat ízlelve figyelmem fényébe olvad. Üres, fényes tér a vagyok. Két szó közt boldogan. Belelógnék űrébe, ha lenne aki; s... |
|
Következő