| William Shakespeare XLII. szonett |
2015-10-18 10:40:35 |
| XLII Hogy ő tied, nemcsak azt fájlalom, Pedig megmondhatom, nagyon szerettem; Hogy te övé, az a fő-bánatom, Az szúrt sokkal mélyebbre a szívemben. Drága kínzóim, eképp mentegetlek: - Te szereted, tudván, szeretem én is; S a lány szintúgy csak kedvemért gyötör meg, Barátom csókját tűrve, mely enyém is. Elvesztlek? A nő kapja veszteségem. Őt vesztettem? Bará... |
| William Shakespeare XL. szonett |
2015-10-18 03:03:56 |
| XL Vedd kedveseim, kedves, vedd, igen, mind: Amid már volt, ahhoz mit adnak ők? Több szív, amely hű szív volna, szívem, nincs: Enyém tied volt már e több előtt! Ha kedvesem kedvemért akarod, Nem hibáztatlak: szerelmemet éled; De nem tetszik, ha magadat csalod, S mit eldobsz, azt kéri makacs szeszélyed. Elnézem rablásod, szép tolvajom, Bár viszed minden sze... |
| William Shakespeare XXXV. szonett |
2015-10-17 05:12:53 |
| XXXV Bármit tettél, ne bánkódj; tüske van A rózsán, ezüst forrásban iszap; Nap s hold elé felhő és árny suhan S rút rák él a bimbó selyme alatt. Mind tévedünk; én is, mert képbe zárom S így oldozom önkényed tetteit, S magam rontva vétkedet magyarázom S túlzott mentéssel túlzom bűneid: Értelmezem érzékiségedet (Az ügyész véd): szívem ím pörbe száll Szívem... |
| William Shakespeare XXXI. szonett |
2015-10-16 04:56:34 |
| XXXI Szívedbe gyűlt, kincstárba, mind a szív, Mit, vesztve, holtnak hittem: egymagad Őrzöd a szerelmet, s gyönyöreit, És sírbaképzelt sok barátomat. Szememből a szerelem álma hány Szent gyászkönnyet lopott, adóul, a Sok halottnak, kit, ím, éltet s csupán Messze múltban rejt szíved otthona! Tűnt vágyaim éltető sírja vagy, Volt kedveseim száz jele díszít, A... |
| William Shakespeare XX. szonett |
2015-10-13 10:01:26 |
| XX Lánynak festette maga a Teremtés Arcodat, vágyam úr-úrnője! Édes A szíved, de nem férkőzhet a tetszés Úgy hozzá, mint a nők álnok szívéhez; Szemed fényesebb, de nem oly csapongó, S megaranyozza mind, amire nézel; Színre férfi, de, minden színt bitorló, Férfi-szemet lopsz s nő-lelket igézel. S nő voltál előbb; de, míg gyúrta tested, Természet-asszony meg... |
| William Shakespeare IX. szonett |
2015-10-10 16:05:20 |
| IX Könnytől félted tán egy özvegy szemét, Hogy magányban emészt a nőtlen ágy? Ah! ha sarj nélkül visz sírba a vég, Mint árvult ara, gyászol a világ: A világ lesz az özvegyed, s zokog, Hogy nem hagytad képed magad után, Bár mások gyermekéből a halott Férj mindre visszanéz, mint szellemárny. Nézd, amit a pazar elszór, helyet Cserél csak, hiszen élvezheti más... |
| A tücsök dala |
2015-04-08 15:20:34 |
| Számomra ismeretlen szerző: A tücsök dala Tudok egy mesét arról, hogy mért olyan szomorú a tücsök dala, ha közeledik az ősz. Elmondom, hallgassátok meg! Régesrégen volt egy szép leány: holdvilág volt a neve. Gazdag volt, szép volt, erélyes volt, csak úgy válogatott a sok kérő közt, de Holdvilág valamennyinek kosarat adott. Gondtalanul röpködött a bogarak hátán. Már husz... |
| Ibolya |
2015-04-07 18:18:41 |
| Zelk Zoltán: Ibolya Ibolya, ibolya virítsz már a réten, gyönyörködsz este a víg tücsökzenében.Tücsökzene ringat este elalvásra, hajnalban megfürdesz az ég harmatába`.... |
| x |
2013-11-29 17:55:25 |
| -Pound, Ezra: Apparuit (Apparuit Magyar nyelven) Apparuit (Angol) Golden rose the house, in the portal I saw thee, a marvel, carven in subtle stuff, a portent. Life died down in the lamp and flickered, caught at the wonder. Crimson, frosty with dew, the roses bend where thou afar, moving in the glamorous sun, drinkst in life of earth, of the air,... |
|
Következő