| Kiss Jenő Ösztön Holtnak tetteti magát, halottnak, a bogár, hogy mentse életét: vak vermekbe fekszünk, mint a holtak, hívén: mentségünkre ez elég. Úgy érezzük: életet ha nem lát a pusztítás kóbor démona, visszahúzza rólunk tipró ujját, nem morzsol szét, nem roppant oda. Ó, bogárka! páncélszárnyú ember! ez már csak az ösztön, nem az ész! Csöpp bogárka reszket a... |
Következő