| Végtelen szerelem Dér szállott hajamra az ősz jöttét érzem. Megbékülök véle csöndben, halkan, szépen... Elteltek az évek jött bánat és öröm. Azt hogy velem voltál mindvégig, köszönöm! Tétova levelek..., sárga kert az éden. Peregnek bágyadtan, lassan, halkan, szépen. De az emlék fája örökké zöld, zsenge. Ifjúságunk álma soha nem pereg le... Az első pillan... |
Következő