| A tulipánon átsütött a nap, ráhullt a hajnal drága fényesője, s a rózsás árnyat úgy ernyőzte szét, hogy fellobbant a pázsit selyme tőle. A méhecskedongásos kert ölén pirosan izzott melegmézű kelyhe, ágaskodott a boldog tulipán, hogy még jobban az ég felé emelje. Úgy éreztem, felém is integet, amint a rezgő szellő simogatta, elég magasra tartom-e szívem, hogy átsü... |
Következő