| Szia Incikém! Hoztam egy verset. Kamarás Klára: Titok Gyengék vagyunk és sérülékenyek, de hogy ne lássa rajtunk senki, öklünket rázzuk a világnak, büszkén viseljük sebeinket, hisszük, hogy nem tartozunk másnak, csak önmagunknak. Éjszaka...vagy, ha álmatlan hajnal éber forgolódás közben talál, megrebbenve, mint gyertya fénye kimondjuk súgva, szinte félve minde... |
Következő