| Bencze Marianna : ...úgy képzelem... a Föld is álmodik éjjelente... ...hó alatt, a még rügyekbe gyűrt világról, mely holnapra tán kibontja illatcopfjait, egy szégyenlős, karcsú napsugárról, ki mosollyá festi át a télnek fáradt színeit és kacagva lubickol lucskos havakban, tócsák tünékeny tükrében fésüli mézhaját, egyre szebb lesz, tündöklőn hatalmas, buja csókjától... |
Következő