| Ágoston Julián Előre tavaszlángban Én nem tudom, hogy, de bolonddá babonázott a Tavasz: virágos rügyszájjal végigcsókdosta szívem-vérem, s most labdáznék a nappal, csillagokkal - óriás kamasz! Lombsusogtató fává nőve az eget elérem... Pólusomon harsogva törnek ki a bimbók, virágok; a holt falak mesétől duzzadoznak s kivirítnak... Csicsergő tavaszvih... |
Következő