| Juhász Gyula - Gyászköntös A szürke unalom barátcsuháját Fölvenni és letenni mindenik nap, Az elgyötört vágy egyhangú imáját Hadarni mindig, míg ajkunk kiszikkad. A régi szerelem foszló ruháját Csókolni mindig és víg álmainkat Temetni mindig, mint hervadt apácák, És látni fát, hol új virágot ingat Új tavasz és érezni a vidámság, A szépség és erő gőgös vi... |
Következő