Üszkös cseppekkel hullott rám ez éj, De mellettem vagy, s közel a pajta, Hol szalmaszálak között izzó kéj csillag-verte lelkünket itatja. Felröppen a porba süppedt elme Elvarázsolt szív magaslatába, Hol érveket lelnek, s ölelkezve egyesülnek néhány pillanatra. Így lopsz től... |