Ha a robotban kimerülve Párnámra hajtom bus fejem, Lelkemre mintha galamb ülne, Te édes képed megjelen. A fényes álmok a tiéid Azokat mind neked adom - Álmodja bár a lelkem végig Selyempárnán vagy kőpadon. És álmodom selyemhajaddal, Karod szeliden átölel... De virrad. Ujra itt a hajnal. Varázsos kép, búcsúzni kell! Elűzlek, mint a nap az égről A fényes hajnal... |