| Örök lángoló Az idő elfut, a szív is belefárad ebbe a nagy hajszába, mit az élet áraszt, de a szeretet ifjú marad, örök lángoló, alkonyidőben is égig lobogó. Mert a szeretet olyan erő, olyan hatalom, mely virágokat nyílik az életutakon, és virágokat nyílik majd azon hantokon, ahol könnyet hullat rá a földi fájdalom Amíg lesz olyan, ki néha-néha nap emlékekbe öleli... |
Következő