Regisztráció  Belépés
Keresés a TVN.HU felhasználók blog bejegyzéseiben
Blog bejegyzések száma: 4384683 db

Mit:

  

Felhasználónév:

   (szűkítés)
  
Találatok:
Találatok száma: 196
Előző Következő
Te már a tájhoz tartozol 2018-06-20 16:54:16
Te már a tájhoz tartozol Te itt már hozzátartozol a tájhoz, akár az ég, a patak és a domb: koronád, élő kösöntyűd a lomb, s megcsókol a Nap, mielőtt leáldoz: Te már úgy hozzátartozol szobámhoz, akár az ágyam, íróasztalom: a képek rád nevetnek a falon és illatoddal szunnyad el a vánkos. Ha elmégy, dér üti meg a nyarat, fekete szél nadragulyát arat, talpam alatt a f...
Keresztény vers- A hangya 2018-06-16 07:20:14
A hangya Péld 6,6-8; Péld 30,25 A hangyához kell járni iskolába, Hogy megtudjuk: nyáron gyűjt az eszes télire is? Az ember buta, kába, ha ily csöppség tanítja, mi helyes. Te, rest ember, bizony szégyellheted, hogy szorgalomban felülmúl a hangya. Az ő munkája lesz ítéleted, mikor Bírádnak szólít majd a hangja. Isten hozzá küld. Menj, tanuld ki jól, hát, h...
Én nem vagyok egyedül 2018-06-09 23:55:47
Én nem vagyok egyedül Puszta az éj, árvasága vízre, hegyre ráterül. De én, aki elringatlak, én nem vagyok egyedül! Az égbolt is olyan árva: a hold tengerhabba dűl. De én, aki átkarollak, én nem vagyok egyedül! A világ is olyan árva: tespedt testen bánat ül. De én, aki megölellek, én nem vagyok egyedül! Gabriela Mistral /Jánosházy György fordítása/ ...
jánosházy György 2018-06-07 08:27:52
Jánosházy György Arcod álmodta meg... Te kölcsönözted mosolyod a Napnak, hogy olvadjon a bánat és harag; a csillagok, virágok, madarak ezüstcsengettyű-hangodon kacagnak. Arcod álmodta meg karácsony éjjel a képíró középkori barát, hogy muzsikáló angyalok karát élő mosolyra gyújtsa ecsetével. Szívembe zárva hordom nevetésed, az arcod és a mosolyod, a hangod, ne...
Arcod álmodta meg... 2018-06-02 19:58:17
Jánosházy György: Arcod álmodta meg... Te kölcsönözted mosolyod a Napnak, hogy olvadjon a bánat és harag; a csillagok, virágok, madarak ezüstcsengettyű-hangodon kacagnak. Arcod álmodta meg karácsony éjjel a képíró középkori barát, hogy muzsikáló angyalok karát élő mosolyra gyújtsa ecsetével. Szívembe zárva hordom nevetésed, az arcod és a mosolyod, a hang...
Arcod álmodta meg... 2018-06-02 15:13:34
Jánosházy György Arcod álmodta meg... Te kölcsönözted mosolyod a Napnak, hogy olvadjon a bánat és harag; a csillagok, virágok, madarak ezüstcsengettyű-hangodon kacagnak. Arcod álmodta meg karácsony éjjel a képíró középkori barát, hogy muzsikáló angyalok karát élő mosolyra gyújtsa ecsetével. Szívembe zárva hordom nevetésed, az arcod és a mosolyod, a hangod, nem...
jánosházy György: Nocturno 2018-04-08 06:58:49
Jánosházy György: Nocturno Ha majd az éj leszáll s az alvó halmokon a lenge holdsugár lábujjhegyen oson, Ott béke, csend honol, a szél suhog csupán; lent mormolva omol hullám, hullám után. a kékeszöld vizén lágyan ring csónakom s megtisztul bús szívem a forrongó habon. Elnézem hallgatón a tengert, mint ragyog, zúgását hallgatom - s nagyon boldo...
jánosházy György: Canticum Canticorum 2018-04-07 08:11:18
Jánosházy György: Canticum Canticorum Elég volt. íme, ledobom a fegyvert. Nyugodjék. Többé én fel nem veszem. Nem leszek immár se győztes, se megvert és nem rázom az ég felé kezem. Nyugalmas, csendes, szent otthonra vágyom, ahol fejem békén lehajtanám és elfeledném lázas ifjúságom férfikorom igéző hajnalán. Meguntam már a harcot és a vért s szabad villám-öklö...
jánosházy György: Primavera sacra 2018-03-27 07:58:52
Jánosházy György: Primavera sacra Virágújjakkal jött el a tavasz: döbbent szememre rózsákat vetett. És férfivé lett tőle a kamasz. Meggyógyult tőle halkan a beteg. Alvó, nehéz pilláim felhasadtak. Először látok - húsz vak év után. Először szívom erejét a napnak. Hamis káprázat volt minden csupán. Nem űzök álomképeket tovább és halvány arccal nem futok a mától...
Te csak maradj.... 2018-01-19 18:02:09
Jánosházy György TE CSAK MARADJ... Te csak maradj... Ó, nézd e kék eget: a csillagok hol ilyen fényesek? Az éj ily csendes és ily szép az álom, mely ránk csurran borzongó holdsugáron. Miénk e föld, e szent kőrengeteg, komor bölcsője hangtalan daloknak, e bús erdők, fehércsuklyás hegyek. S a csillagok sehol így nem ragyognak. Miénk e város és sok büszke to...
Előző Következő
Blogok, Videótár, Szótár, XFREE, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza,

© 2002-2016 TVN.HU Kft.