| Simon István : Falevelek a földön Megrázza magát, nézd, a sok fa, hullik le a száraz levél, s mint távoli, arany vitorla, úgy lebeg, ha fújja a szél. Pirosan ellepi a földet, vastag, fekete sárra hullt. S tőle lett már színpompás szőnyeg fasorok oldalán az út. Szántáson magányos diófa, alatta kerek tócsa vér. S a deret rózsaszínné oldja a hulló, száguldó levél.... |
Következő