| Kéjsóvár Hitvány, kegyetlen, főbenjáró bűnök! Mik vagytok? Miért csapongok? Hová vezet az őrület? Széttép a kéj, a feszültség, Pattanásig feszült a húr! Ordítanék! A bensőmben lobog a kór! A betegség, amelytől maradnék és mennék, Megesz! Felemészt! Összetép! Miszlikekbe aprít az önmarcangolás! Talán elcsitul a kéj, s mire elmúlik az éj, Csöndben bugyog továb... |
Következő