Jut még eszedbe kedvesem a boldog ifjúság, az erdőszéli kis patak, s a régi jó barát? Ó gondolj, gondolj néha rám, a sors bár merre hajt. emlékül küldöm, kedvesem, a régi-régi dalt. Mily fürge táncban kergetőztünk fönn a dombtetőn most fáradt lábbal bandukolva járunk reszketőn. Ó gondolj, gondolj néha rám, a sors bár merre hajt. emlékül küldöm, kedvesem, a régi... |