Szarka István KACAGOD, AMINT VÁGTAT Rózsás zúzmara csöndjén, vakító dűne alján, valami tisztességes, szíves vendéglátásba, szomszéd hegyek közé csak - szólj, mintha megtehetnénk... Ahol vegyül a lúc már a leánybőrű bükkbe, hótaposónk nyikordul, párakék szép szónk röpdös, hol pompás erdei tél ekézi sétányait: karcsú vadnyomok titkát megfejteném ott nék... |