Előző 
 Következő
|
| Fodor András: A vízre néző Egry József emlékére |
2021-01-10 14:28:00 |
| Selymes, gyöngyház-színü tó tapad a partok sarlójába. Inog, remeg a víz szinén a tükröződő hegyek árnya. Az égig ér a tisztaság, s az ég a csendnek boltozatja. Az illat könnyű páraként lebeg a szürkülő magasba. És ő csak ül, a vízre néz, a tó ringatja ráncos arcát, de átható tekintetét a víz redői sem takarják; és zöld tükrében látja ő a háttal elfödött világot, ha... |
| Éjfél után |
2014-11-06 21:11:45 |
| ................ Illyés Gyula ..............ÉJFÉL UTÁN Kirakom a kést, az órát, a vén naptárt, a sok súlyt, papirost; ülve magamban az ágy peremén nem bánom, nem fáj az se most, hogy nem vagy enyém, - hogy melléd nem én fekszem s tudom, hogy nincs is rá remény... |
| Illyés Gyula ÉJFÉL UTÁN |
2014-11-02 19:18:51 |
| Illyés Gyula ÉJFÉL UTÁN Kirakom a kést, az órát, a vén naptárt, a sok súlyt, papirost; ülve magamban az ágy peremén nem bánom, nem fáj az se most, hogy nem vagy enyém, - hogy melléd nem én fekszem s tudom, hogy nincs is rá remény. Öregszem.... |
| Akutagawa A vihar kapujában |
2013-02-08 11:53:03 |
| Akutagawa A vihar kapujában Lomb Kató fordítása Tartalom Pókháló A narancs A Raso-kapu A kappák A cserjésben A csille Utószó Pókháló Lomb Kató fordítása Forrás: A vihar kapujában, Európa Könyvkiadó, 1960 Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár 1 Egy szép napon a Könyörületes Bud... |
| A Hegy Lelke |
2012-12-08 16:16:35 |
| A Hegy Lelke 1 Szétvetett lábakkal állt az állomás tornácán, felsőtestében lazán meghajolva, egy önműködő szekrény előtt. Kihívóan, valójában azonban figyelmetlenül szemlélte ezt az okos ládát, amely néhány fillérért - ha széles betűkorongján letárcsázta a nevet - egy csinos, ónszínű pánton, dombormívű névjegyet nyújtott csaknem a kezébe. Már három hete kódorgott városról vá... |
| Nincs Cím |
2010-06-12 11:23:00 |
| Fodor András: A vízrenéző Egry József emlékére Selymes, gyöngyház-színü tó tapad a partok sarlójába. Inog, remeg a víz szinén a tükröződő hegyek árnya. Az égig ér a tisztaság, s az ég a csendnek boltozatja. Az illat könnyű páraként lebeg a szürkülő magasba. És ő csak ül, a vízre néz, a tó ringatja ráncos arcát, de átható tekintetét a víz redői sem t... | |
Előző
Következő
|
|
