| Telekes Béla versei |
2019-07-29 20:00:22 |
| TELEKES BÉLA VERSEI Telekes Béla (1891-ig Klein, Felsőtelekes, 1873. május 4. - Budapest, 1960. október 28.) köl... |
| Hogy mondjam el |
2018-09-23 11:03:23 |
| Harcos Katalin Hogy mondjam el, hogy vágyam mit jelent? Megsúgnám, de vallani félek, mert nem érzem még szerelmedet, csak balgán, makacsul remélek. Hogy mondjam el, hogy szeretni akarlak, oly tisztán, miként az angyalok? Álmomban olyan gyakran karollak... és annyira jó, hogy veled vagyok! Hogy mondjam el, hogy senki másban még mindet együtt nem találtam: vonzó... |
| Ady Endre |
2018-04-29 08:28:01 |
| Ady Endre A fehér csönd. Karollak, vonlak s mégsem érlek el: Itt a fehér csönd, a fehér lepel. Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán, Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk, Állunk és várunk csüggedt a kezünk A csókok és könnyek alkonyatán. Sikoltva, marva bukjék rám fejed S én tépem durván bársony-testedet. Nagyon is sima illatos hajad, Zilálva, tépve ve... |
| Ady Endre |
2017-11-23 07:47:10 |
| Ady Andre Fehér csönd Karollak, vonlak s mégsem érlek el, Itt a fehér csönd, a fehér lepel. Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán, Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk, Állunk és várunk, csüggedt a kezünk A csókok és könnyek alkonyatán. Sikoltva, marva bukjék rám fejed S én tépem durván bársony-testedet. Nagyon is síma, illatos hajad, Zilálva, tépve verje arcom... |
| Ady szerelmi költészete |
2017-11-22 22:30:33 |
| Ady Endre és Boncza Berta (Csinszka), (1914-1919 között); az eredeti, üvegnegatívról készített digitális kép ... |
| Váci Mihály |
2017-10-07 17:58:43 |
| Váci Mihály Hol vagy? Érzem, hogy már rabom vagy, s Tiéd már szabadságom. Olyan szorosan foglak, hogy lélegzetre vágyom! Csókjaim bujdokolnak öleden, mert már fájón hajszolja őket egy vad félelem: a halálom. Zokogva hívlak:- Hol vagy? Te, akit úgy karollak, hogy fuldokolva sírsz. Ó, és ki tudja, hol van magányod mélye, honnan hallom, sikoltva hívsz!... |
| Hol vagy? |
2017-10-03 23:25:45 |
| Váci Mihály: Hol vagy? Érzem, hogy már rabom vagy, s Tiéd már szabadságom. Olyan szorosan foglak, hogy lélegzetre vágyom! Csókjaim bujdokolnak öleden, mert már fájón hajszolja őket egy vad félelem: a halálom. Zokogva hívlak:- Hol vagy? Te, akit úgy karollak, hogy fuldokolva sírsz. Ó, és ki tudja, hol van magányod mélye, honnan hallom, sikoltva hívsz!... |
| Váci Mihály versei |
2017-08-25 10:51:49 |
| Váci Mihály Szebb öröm Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje remeg az ablakon. Érzed? Ez itt a szív állandóan üres edénye, pedig örökké csak merít, merít. Mondhatnám ezt is még: ó, harmatos alma a tested, s rá a fény havaz! De szebb öröm, hogy friss, kemény, piros, s hogy női test, izgató és igaz. És nem hasonlítlak az angyalokhoz: asszony vagy, n... |
|
Következő