| Nem öntnek édes illatú gyönyört A rózsa kor dicső virági már, Szivem keserve bennek elborúlt; Sírok feletti gyászfüzért talál. A néma völgynek édes éneke Csak elboruló síri hang nekem, Mely elrezegve visszazengi még Örökre múlt, s mi dőre képzetem! Imádtam egykor a dicső eget! Sugára éltet, és gyönyört adott, A szép tavasz virágin életem Minden reménye fönsugározott. Ki nyög... |
Következő