| A lélek vőlegénye csókjára vágyik Énekek Éneke 1,2 Ily szép nem volt senki soha, Szememnek Paradicsoma! Édes, ki után vágyva vágytam, S ifjúságomtól fogva jártam. Ó, engedélyt a csókra adjál, Hadd élvezhessem ajkadat már! Bár ellenem most az a vád: Sok az, amit kíván e vágy. Pedig Te adtál, drága Éltem, Okot e merészségre nékem, Amikor embersorba jöttél, És test... |
Következő