| Emlékszel |
2023-09-30 15:15:53 |
| Gyulai Pál Emlékszel-e a pillanatra, Jut-e eszedbe néha még? A földön virágok tavassza, Fölötte fényes, tiszta ég. Az elhunyó nap végsugára Reszket a csöndes tóvizen; Körűlünk ingó lombok árnya, Szivünkben első szerelem. Nyíló kelyhen pillangó alszik, Elnyúgodt fészkén a madár, Csak vízesés morajja hallszik S a szellő, mely suttogva jár. Bólingat már az álmos... |
| Gyulai Pál – Emlékszel – e |
2023-09-23 19:53:43 |
| Gyulai Pál - Emlékszel - e... Emlékszel-e a pillanatra, Jut-e eszedbe néha még? A földön virágok tavassza, Fölötte fényes, tiszta ég. Az elhunyó nap végsugára Reszket a csöndes tóvizen; Körűlünk ingó lombok árnya, Szivünkben első szerelem.... |
| Soóky Melinda versei |
2020-04-23 21:00:55 |
| SOÓKY MELINDA VERSEI ARANYFÜST . . . . . . . . . . . . . ... |
| Tavasz van........ |
2020-03-12 15:50:28 |
| Andók Veronika: Tavasz van Cseppen a jégcsap, olvad a hó, Csupasár dombon nincs takaró. Hófehér csokrok bújnak elő, Belezendül a vén tölgyerdő. Kis cinege szólal: Nyitnikék! Ibolya nyitja is kék szemét. Hazatér lassan minden madár, Fészkénél újra párra talál. Kacag a gerle, nevet a nap, Fák ezer virágot bontanak, Tulipán kelyhén méhike zúg, Füvekkel fut a... |
| Vers |
2018-10-26 20:38:32 |
| Sinka István: Örökség Még talán a szépapám szépapja véste magának. S ahogy faragta, öreg boroktól s ihlettők kába volt bizonnyal. És vésett a fába: dombsort, halk fákat, házad, venyigét. S körül az öblön valamelyikét tán e képeknek amikor véste, bíborszín öröm s alkotó kése láza hajtotta úgy, hogy itt és e holt fában dobbant a szívverése. Így volt bizonnyal. És a szé... |
| Dóka György - Már hulló sugarú Ősz ül homlokodon |
2018-09-08 16:20:25 |
| Csak szemünk fénytükre ragyog és simító tenyerünk holdja fehérlik arcunk bája felett oly halovány néha az árnyék. S oly halovány néha a mosoly -- fénye ha lebben, ilyenkor szebben ragyog a közös pohár is, metszett fényein át barátok köszöntenek; s köszönt egy új nap, de e... |
| Hajnalra várva... |
2018-08-05 20:26:32 |
| Bognár Tibor: Hajnalra várva... A hajnalra várva csendben ültem én ezüst virág kelyhén, erdő rejtekén a sápadt fényeket a homály nyomta el az éj palástja lengett távol és közel... Az órák lassan teltek, mint évezredek az el nem múló éjből fűztem gyöngyöket s akkor rád gondoltam, újból rád, igen, mert elsodort a sors, mert nem vagy már velem s úgy fájt e... |
| Tompa Mihály - Virágregék. Csudafa. |
2018-05-11 04:34:12 |
| Tompa Mihály - Virágregék. Csudafa. 'Haragszom rád, hűtlen teremtés! Bizalmatlanságod megöl... Szeretlek én, - s hószin virágom Kelyhét csak érted nyitja föl! S te titkolódzol...! az nekem fáj! Ah édes méhem, mondsza már: Miért, hogy néped a virágok Nedvét, porát megszedni jár?' Ekkép esengett kedvesének Az ujságvágyó csudafa S megbájolá a gyönge méhet... |
|
Következő