| Hunyadi János ezt akarja majd |
2015-10-30 02:11:49 |
| Az 1956-os győri Hazánk című, néhány hetet megért napilap digitalizált változatát olvasgatom, keresve az egyes lapszámokban valamit, de közben ezt a verset mégis idemásolom mindnyájunk okulására: Simon Lajos: Hunyadi végrendelete Mikor már tudta: nem segít a felcser A sárgaság erősebb száz basánál, maga köré gyűjtötte árvuló Legényeit, s a tábori deákot A pergament tek... |
| A Reményből |
2011-04-28 15:27:17 |
| Mária, Istenanyánk szent neve . . . . . .Isten után legszebb név csodálatos ereje. Hogyha hívunk napjainkban, ránk száll az ég kegyelme. Gondjainkban, bajainkban hívjuk csak a szent nevét, Szűz Mária láthatatlan nyújtja a segítő kezét. Ha bajban vagy, bánatod nagy, ha... |
| Pecznyík Pál versek |
2011-02-04 08:43:53 |
| Váratlanul! Földrengések, hóviharok, árvizek mindenfelé, ki azokban jut halára, hogyan áll Isten elé! Váratlanul jön halála, élete félbe szakad, s amit gyűjtött, eltervezett, holta után itt marad. Földi létbe visszatérni, néki többé nem lehet, itt hagy hitvest, szülőt, testvért, talán drága gyermeket. Isten mindenkinek adott időt, vizet, levegőt, életé... |
| Keresztút 12. |
2008-03-21 06:39:30 |
| 12. Jézus meghal a kereszten (Mt 27.50; Mk 15.37; Lk 23.46+49; Jn 19.30) A katonák felállították keresztemet, és a gödörbe helyezték. Rátekintettem a tömegre, bár megdagadt szememmel alig láttam. Néztem az embereket. Nem láttam egy barátot sem azok között, akik gúnyoltak. Senki sem volt ott, hogy megvígasztaljon. "Istenem! Istenem! Miért hagytál el engem?" Elhagytak m... |
| Saját vers |
2007-05-01 19:32:03 |
| Nem tudom elmagyarázni, szó nincs is rá talán, mit és hogyan érzek, elmondani talány. Keresztemet cipelni nekem épp oly nehéz, mint más ember vállán egy más fanehezék. Átérezni az övét nem tudom, de megérteni igen! Bonyolult és érdekes minden ember szíve. Én a sajátomét ismerem, minden fája enyém, s keresztemen egy-egy görcs, egy-egy nagy esemény. Vannak köztük fájda... |
| Kívántalak |
2007-03-05 07:51:05 |
| Kivántalak! Mint éhező a húst, finomra sültet! Esőt ha vár, ki fát a porba ültet! Ahogy a gyógyuló, kiván sebére írt, vagy írni már tudó, husos, fehér papírt! Miért vizsgáltam képet kellemedről? Hisz most se bírok el- szakadni szellemedtől! Minek olvastam oly mélységesen beléd?! Most lökhetem valóm, így, meztelen eléd! Neked zenél ez átkozott-merész, vad do... |
|
Következő