A csobánkai kertben Az előtérben pillangóvirágok, odább a szomszéd gazzal benőtt kertje, távol hegyek - kezdődő ködben állnak -, csöndes, esős nyárvégi nap van, enyhe. Kis kalyibánk tornácán hallgatom az esőcseppek susogó, halk zenéjét. Szél száll, szelíd, betéved ablakomba egy bús darázs, kihajtom: menj csak, élj még! Esteledik... A kertek elnyugosznak, mélyül szí... |