| Gősi Vali: Égi mezőkön Anyám gyönyörű, nyári kertje rám köszön néha emlékeimben. A pudvás kertkapu a mezőre tárul: sárgul a repce, s a búzakalászok szelíden lengve intenek. Távol, a réten pipacsmezőre réved a boldog emlékezet, lángvörös fényben lobognak, égnek, vérpiros szirmuk társa a szélnek, kergetőznek a rét felett. A nyárban arannyá sárguló földek búzavirágot re... |
Következő