Előző 
 Következő
|
| szeretettel |
2011-11-19 11:16:46 |
| HUSZONHARMADIK BESZÉLGETÉS arról, hogy az emberi természet esendő, de azért jó az Isten, gondot visel az édesanyákra Kegyetlen fejem fájására ébredtem másnap. Aludtam jó soká, kétnapos vót a mulatság, nem vót részem ily... |
| Vörösmarty Mihály: A SORS ÉS A MAGYAR EMBER |
2011-05-19 08:46:22 |
| Rege A sors előtt (ki légyen E nagy szeszélyü nő, Jól tudja minden jámbor) Áll egy esedező. Fél vállán ócska mente, Rezes kard oldalán, Az üstök hátra kötve Lóg, mint egy buzogány. Lóháton rég nem ült már, De vén bokáiról Az elpártolt időknek Vas sarkantyúja szól. Azonban drága kedve Már jócskán oda van: Sirásra ferdűlt szája, Beszéde súlytalan. De sors asszonyt (szerencse... |
| Az keselyről és emberről. |
2011-01-03 11:27:16 |
| Az keselyről és emberről. Fogott vala egy ember egy keselyt. Melynek mikoron tallait ki szaggatta volna, az titok között tartja vala őtet. Törtínék, hogy más ember meg venné azt a keselyt tőle, és meg hadná neki nőni az ő szárnyait, mellyek mikoron meg nőttek volna neki, fel repille, foga egy nyulat és azt hozá az ő gazdájának. Melly dolgot mikoron a ravasz látott volna, mondá... |
| Az keselyről és rókáról. |
2011-01-02 14:46:45 |
| Az keselyről és rókáról. Az kesely és az róka meg barátkozának egymással, és el végezék köztek, hogy együtt laknának. Annakokáért az kesely egy magas fán fészkét meg raká, és ott költe. Az róka is ugyan azon fa alatt meg fiazék. És mikoron egyszer a róka ki ment volna likából, az kesely oda mene, és az róka fiait el ragadá, és fiainak meg adá enni. Ezt mikoron a róka meg tudta... |
| Az madarakról. |
2010-12-30 17:06:35 |
| Az madarakról. Mikoron a madaraknak serege magával szabad volna, és szabadon járna, kéván vala magának királt. És mindeneknek előtte kévánja vala a páva az királságot, miért hogy ő leg szebb volna. És mikoron immár király volna, mondá neki a szarka: Ó, király uram, vajjon mimódon ízed el az keselyt mi tőlönk, ha minket (a mint szokta) kergetni fog? Mint tartod meg magadat és el... |
| A sors és a magyar ember |
2007-07-22 06:55:27 |
| Vörösmarty Mihály:A sors és a magyar ember Rege A sors előtt (ki légyen E nagy szeszélyü nő, Jól tudja minden jámbor) Áll egy esedező. Fél vállán ócska mente, Rezes kard oldalán, Az üstök hátra kötve Lóg, mint egy buzogány. Lóháton rég nem ült már, De vén bokáiról Az elpártolt időknek Vas sarkantyúja szól. Azonban drága kedve Már jócskán oda van: Sirás... | |
Előző
Következő
|
|
