| Tormay Cécile (1876-1937)3.rész Március 21-ikének éjjelén. Egy pillanatra csend lett, olyan iszonyú csend, mint mikor a nyaktilón fennakad a bárd. A megkötözött emberi teremtés válla közé húzta a fejét, már csak ennyit tehetett önmagáért. És a hideg eső, mint a halálverejték szakadt lefelé a házak falán. Most... Odakinn megint elbődült a hang: - Éljen a proletárdi... |
Következő