Előző 
 Következő
|
| Paluska Jánosné - Tél fia, Február |
2023-02-05 00:23:17 |
| Paluska Jánosné - Tél fia, Február Hideg tenyerét nyújtotta felém, s gavallérosan bemutatkozott: - Kézcsókom, hölgyem, Február vagyok! - és fogát kimutatva átadott hírnökként egy csokor hóvirágot. Beleborzongtam, valóban ő az! Pajkos játéka támadt a szélnek, hajamba... |
| Utolsó pecsét |
2018-01-20 06:44:43 |
| Utolsó pecsét Szépen kellene majd megöregedni, csak úgy magunkhoz ölelni az időt, ne vegye észre rajtunk kívül senki, hogy ott állunk már az örök tél előtt. Mert olykor méltatlanná lesz az élet - törődik a test és bomlik az elme -, ha minden nap a káoszban ér véget, már nem elég az égiek kegyelme. Mert úgy lenne jó: ha hajlott háttal is, de vegytiszta tudattal... |
|
Előző
Következő
|
|
