| Somlyó György Meddő nap Az alkony, mint maró klórezüst-oldat, előhívja az égen sűrüdő mélykék homályon kikerekedő, egyre élesebb ragyogásu holdat. Minden szín tömör alakzatba nő, miellőtt az éj kohójába olvad. A szalviák vörös ércként lobognak s minden levél külön kis drágakő. Pontos, boldog beszámoló a táj a napról, amely lassan messzeszáll. Termettem -... |
Következő