Előző 
 Következő
|
| Sírva, dalolva |
2021-06-14 19:09:16 |
| Sándor Fövényi Sírva, dalolva Majd egyszer ha meghalok, olyan leszek mint a nagyok, ám ne felejtsétek, hogy a név amit a kőbe véstek, csak ember volt, de sosem szolga, ki ment az útján hol sírva, hol dalolva. Sírtam mikor az akácos édes rongyát rám dobta, s daloltam, ha a szomszéd lány virágját hajába fonta,... |
| szeretettel |
2012-04-07 10:07:33 |
| J. D. Salinger: Kilenc történet Lenn a dingiben Szinnai Tivadar fordítása Vénasszonyok nyara volt, délután négy óra pár perc. Sandra, a szobalány, dél óta már tizenötödször vagy huszadszor fordult vissza a tóra néző konyhaablakból, ajkát összeszorítva. Ezúttal szórakozottan kioldozta és újra meg... |
| Katarina Frostenson |
2011-03-14 11:31:15 |
| Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-03-14 09:25:51 Katarina Frostenson Hang Ó szörny, fogjál körül, ezt mindig érezni fogom Hatalmas, mélyen hallgatag mint egy lótakaró Szem, orr, homlok, arcom lefödve szájam, miért maradtál magadra Benne fűszál, ásványízű, sós A láb csak fel, fel a szűk ösvényen,... |
| kifakulva |
2007-07-09 10:46:47 |
| Érzések nélkül, hidegen, mint egy esőverte magányos szigeten. Állok itt, és nem tudom miért. testem, mint egy elhagyott ház. nincs harag, nincs düh, nincs öröm, nincs boldogság. Furcsa érzés, mely bekerít, bezár. Gúzsba köt, nem ereszt, bár nem várok változást. Teljes sivárság, üresség újra. És ha megkerülne mégis a háznak kulcsa, már az sem zavarna. Nincs kedvem mozd... | |
Előző
Következő
|
|
