| Szuhanics Albert Csillagokban írva sorsunk Hová lett a dicső múltunk, siralmas a magyar út. Elvesztettünk több száz éve mindenféle háborút. Nem nyertük meg a békét sem, kopott, rongyos, a ruhánk. Zsebünk üres, gyomrunk korog, az Isten sem ismer ránk! Mint foghíjas ember szája, olyanná vált a hazánk. Elfogyunk és kihunyunk majd, mint füstölgő gyertyaláng? So... |
Következő