A nagymamák oly messze látnak, fáradt szemmel ránk vigyáznak. Ők azok kik úgy szeretnek, a nagymamák nekünk születnek. Ráncos arcú hosszú évek, lelkük mélyén mégis szépek. A nagymamát nagyon szerettem, útnak indult nem temettem. Elmegyek majd újra látom, ha fény terül... |