| Bálint György Vitriol Én láttam valamikor a tengert, Mely végtelen volt, mint az idő És kék volt, mint a minden és a semmi És az Isten; De ez már régen volt. És most a vitriol-tenger hullámzik, Beárad sisteregve az uccákba És csapkodva marja a szobrok és házak tövét, Beömlik a tárt és csukott ablakokon is, A vitriol, És mindnyájan benne úszunk már A bűzös és har... |
Következő