| Egyetlen ajándék sem túl kicsi |
2024-03-21 23:46:01 |
| Március 22 Egyetlen ajándék sem túl kicsi ,,Láta pedig egy szegény özvegy asszonyt is, hogy abba két fillért vete. És monda: Igazán mondom néktek, hogy e szegény özvegy mindenkinél többet vete: Mert mind ezek az ő fölöslegükből vetettek Istennek az ajándékokhoz: ez pedig az ő szegénységéből minden vagyonát, a mije volt, oda veté." (Lk 21:2-4) A közelmúltban szo... |
| Segítsük barátainkat... |
2024-03-18 07:20:33 |
| Segítsük barátainkat, hogy megtalálják a megbocsátást Textus: Lk 5,17-26 Egy keresztény könyvesboltba betért egy koszos, rongyos ruhába öltözött kisfiú. A feje éppen csak a pult fölé ért. Megkérdezte a boltostól: "Mennyibe kerülnek a Bibliái, uram?". A férfi levette a polcról a legolcsóbb Bibliát, amelyik gyerekképekkel volt tele, de a fiú koszos kezében lévő pénz nem volt e... |
| Minden napra, gyógyulásra, alma |
2024-03-02 22:00:31 |
| A bölcs és mindenre közmondásokat faragó rómaiaktól maradt ránk az ,,Ab ovo usque ad mala" szállóigévé lett mondás nem csak jelképez valamit, hanem szó szerint is értendő (tojástól az almáig, elejétől a végéig). A római étkezés tényleg a tojással kezdődött és gyüm... |
| Aki önmagát legyőzte, azt nem lehet legyőzni! |
2024-01-12 12:47:48 |
| "Aki önmagát legyőzte, azt nem lehet legyőzni! Az verhetetlen. Erős. És derűs. A gyűlölettől, a rosszindulattól, az aljasságtól, az igaztalan bírálattól egyvalaki védhet meg: önmagad. Ha erős vagy, nem hat rád. Lepereg rólad. Nemigen érint. Aki lélekben gazdag, nem koldul se jó szót, se szeretetet. Inkább ad. Ha gyenge vagy, nem érted, mit mondok. De ha csak egyetlen percig is át... |
| Aki önmagát legyőzte |
2024-01-06 11:57:45 |
| "Aki önmagát legyőzte, azt nem lehet legyőzni! Az verhetetlen. Erős. És derűs. A gyűlölettől, a rosszindulattól, az aljasságtól, az igaztalan bírálattól egyvalaki védhet meg: önmagad. Ha erős vagy, nem hat rád. Lepereg rólad. Nemigen érint. Aki lélekben gazdag, nem... |
| Unokámnak |
2023-11-09 11:14:34 |
| H.Gábor Erzsébet Tudod, kicsim, én is voltam nagyon régen fiatal. Karcsú, kedves, légies, de erős, mint a sziklafal. Hajam színe, mint a napfény, szűzaranyban tündökölt, szemüveg sem kellett akkor, s minden férfi üdvözölt. Nagyapád is, s hogyha látott, szeme kékje ragyogott, azt mondta, hogy boldogtalan, amikor nem vagyok ott. Aztán, Isten, összeadott, s megszül... |
|
Következő