| Adolf Meschendörfer Erdélyi elégia Másképpen zeng a kút itt, másként fut az idő, a csodálkozó fiú korán borzongva nő. Apáknak csontja porlik a kriptafal mögött, egyre csak hullnak az órák, hulló kövek fölött. Kapun a címert látod-é? Elfonnyadt rég a kéz. Népek jöttek és mentek, nevük semmibe vész. De a holtak felett arat az istenadta nép, s míg szőlőhegyre tart... |
Következő