| Hálaadás Könnyű kérni, s mind elvenni Mit mohón kíván emberi szempár, És az az önző kövület szítja csak a tüzet, Belülről irányítva, mindent elnyomva lüktet, Így árad belőle tudatlanul gőgje az embernek, Ki büszkén lépdel az utcasarkon ide s tova, Nem tudja, hogy ősi természete hajtja rosszra. Szabadság után sóvárgó lelkülete, Gátja csupán, de nem becsülete, Tévítéle... |
Következő