| Jön elém Őszi tájra ömlik a fényözön, áttetszően tiszta az égi kék. Szellő rezzen, zizzen a falevél, földre lehullva csendben elköszön. Lelket érintő, fájdalmasan szép, ahogy színt vált a világ köröttem. Hűtlen szálltak az évek fölöttem, lábam roppanó, dús avaron lép. Elmúlás felé, mint az őszi táj, de szívemben hit s a reménység él. Út végén tudom, reám az Úr vár... |
Következő
...