Babits Mihály -Emléksorok egy régi pécsi uszodára Somno mollior unda Szenvedélyes szenvedély korcsolyája lelkem. Nem kerülém el, ami elkerülhetetlen. Szenvedély, ó szenvedély, könnyű heved oly vad: hogy kopik a korcsolya és a jég hogy olvad! Vers, te másfelé röpülj, menekülj a vésztől, nyugodalmas képeket, régi kort igézz föl. Légy te búm-feled... |